Szerelemmel kapcsolatos idézetek

Teli voltunk élettel szabad volt a szívünk és én úgy hittem sose kell félnünk. Hova lett a boldogság? Hova a sok álom? És ami nincsen már, miért kell, hogy fájjon?

Egy elfelejtett dal

A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, hogy az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést.

Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba.

A barátság lehet talán szilárd akármi másban, de a szerelem dolgában nem az.

A csupa szavakból táplálkozó szerelem csődbe jut időnként, egyre önmagán kérődzik, és kínlódva keresi a megfrissülést. Vannak felhangolt, lüktető, eksztázisos órák és az édes, kínos epedések becses percei; de ezeket a csúcsokat csak valami görcsös egységet kereső szándék köti össze és a sokszor nagyon fárasztó elhatározás, hogy: “Ma is úgy, mint tegnap!”

Hittel és emberséggel első te, kit vállallak, kit szívvel, szóval vallak és álmomba se csallak. Kit bántani nem hagynék, kiért tán ölni tudnék, Te édes-kedves társam, miféle szerződés ez? Micsoda Isten írta?

Litánia

A fej gyönge percei a szív legszebb órái.

Vannak dolgok, amiket sosem felejt el az ember. Kezdett ráébredni, hogy ezek a dolgok – a zene, a holdfény vagy a csók -, amiket a gyakorlati életben az ember pillanatnyinak vél, és éppen ezért nem sokat törődik velük, pontosan ezek a dolgok tartanak a legtovább. Talán nevetségesnek tűnnek, mégis ezek dacolnak a legtovább a feledéssel.

Forrás: Lisey története

Messze, messze mentél, hogy megmutasd, mily mélyen bennem élsz, hogy egy hatalmas és bús szerelemnél érezzem, hogy az életem egész!

Forrás: részlet az Áldott e bánat… című versből

Egy rossz kapcsolatból kimenekült ember ritkán talál magának másik társat. Nemcsak azért, mert sérült, hanem azért is, mert torz még a lelke. Hordozza még a ki nem hevert méltatlanságok nyomait. Hosszú ideig még “nem ő”. Meg van nyomorítva. Rajta vannak egy rossz tekintet torzító bélyegei. Gyanakvó. Férfi- vagy nőgyűlölő. (…) Először is, föl kell dolgoznod a múltat. Ez nem csak azt jelenti, hogy a sebeknek be kell gyógyulniuk, s a léleknek ki kell hevernie a bántások fájdalmas emlékeit, de főleg meg kell vizsgálnod mennyit rontott benned az elmúlt kapcsolat. Meg kell szabadulnod egy rossz igézet hatásától. Le kell tépni azt a torz maszkot, amit egy rossz viszony rád sütött. Meg kell találnod igazi arcodat. És, főleg, vissza kell nyerned az erődet! Ez a másik fontos tapasztalat: egy lélekrontó kapcsolatban mérhetetlen sok energiát veszíthetsz. Olyan világból, ahol nem szerettek vagy rosszul, önzőn “szerettek”, fáradtan kerülsz ki. Kimerülten.

Ha nem maradsz sokáig távol, itt foglak várni egész életemben.

If you are not too long, I will wait here for you all my life.

Hozzád vagyok kötve, ragasztva, forrasztva, feloldhatatlanul, széttéphetetlenül. És ez a szerelem, ami bennem él, független mindentől, mindentől, amit te teszel; ez van, létezik és él, és nem fog megszűnni, nem fog elmúlni, mert hatalmas, örök és csodálatos, mint a világ.

Ne nézd tovább, beteg vággyal ne nézd őt, aki másért olyan szép, nem teérted, hisz maholnap elfárad ifju térded, s gyakran hajtod már kezedre nehéz főd: Nem vár öröm, ha eddig elmulasztád…

Séta az alkonyatban

Utáltam és szerettem, az lett megírva, hogy elvesszen. Ez a szív ott a porban az egyetlen, láttam magamat a szemedben.

Nyina

Olyan lassan jött rám ez a szerelem, hogy azt sem tudom, mikor kezdődött.