Szerelemmel kapcsolatos idézetek

Olyan voltam, mint egy nő, aki lemerevedik egy lángokban álló ház létráján. A legutóbbi kapcsolatomban úgy megégettem magam, hogy féltem fejest ugrani a következőbe.

Téged azért szeretlek, mert hozzám tartozol, őt azért, mert nem tartozott hozzám – az, hogy téged szeretlek, önbizalmat és erőt ad, az, hogy őt szerettem, megalázott és megsemmisített.

A legboldogabb szerelemnek is megvannak a viharai, akár azt is lehetne mondani: éppen annyira él rettegéseiből, mint ujjongásaiból.

Szakítás után már ne újíts fel régi kapcsolatokat, ne szervezz még egy búcsúlefekvést, újrakezdést, és ne alakíts ki “se veled-se nélküled” jellegű kapcsolatokat. Az élet teremt olyan helyzeteket, amikor választani kell. Ne menekülj el a döntés, a választás felelőssége elől.

Minden alkalommal mikor rád nézek, vad vágyat érezek arra, hogy magányos legyek.

A szerelem egy olyan ígéret, amit eleve törötten adnak át!

Nem az arc, nem a hang, nem a kéz, mi fáj, ha holnap nincs itt már. Ez a perc, ez a nap, ez az év, mit elszalasztottál.

Itt és most

Egy csődbe ment kapcsolat után szeretek vásárolni magamnak. Csak veszek egy új ruhát, és máris jobban érzem magam. Ez így működik. Néha, ha látok egy jó cuccot, előfordul, hogy direkt szakítok valakivel.

Ég, ha lehetnék, fényemmel fonnám magamhoz csillagod. Csillag, ha lehetnék, fényed ölelném az örökkévalóig.

Oh! Kedvesem, hol s merre jársz már? Oh! Jöszte, hallgass: híved itt vár, mély s magas hangon dalol. Ne kóborolj, szép ledérke: szeretőké a nap vége, okos ember tudja jól.

A szeretet mindent kibír – egyet nem: hogy elmúlik. Szeretünk – és vége?! Vége, örökre?! Soha nem lesz többé?! – Ez felfoghatatlan! Elviselhetetlen! Sokkal rosszabb, mint a fizikai kín vagy maga a halál, azért, mert egyszerűen természetellenes.

Egy nőt el lehet dobni, mint egy gyufaskatulyát, mert valaki szenvedélyes, mert ilyen a természete, mert nem tudja egy nőhöz kötni magát, vagy mert magasra tör, mert eszköz számára minden és mindenki. Meg tudom érteni… Aljasság, de van benne valami emberi. De eldobni valakit szórakozottságból, ez több, mint aljasság. Erre nincs bocsánat, mert embertelen.

Forrás: Eszter hagyatéka

Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.

Figyelj rám, mintha jel volnék, keress úgy, mintha nem volnék, vigyázz rám, mintha gyöngy volnék, […] hallgass úgy, mintha dal volnék, szeress úgy, mintha jó volnék.

Kicsinyke vágyak

Ha egy férj megcsalja a feleségét, de mondjuk nem annyira, hogy el is akarja hagyni, ott maradna mellette, de az asszonynak fáj, nagyon fáj, mert megsérül a női önérzete. (…) Ha ilyenkor “csak” a nő sérül meg benne, helyre lehet hozni, ha nehezen is. Mert bár első indulatában elítél a megsebzett nő, mégis fölmenthet a benne élő bölcs Ember, aki tudja, hogy a nemi vágyakon túl létezik egy mélyebb szövetség közöttetek, amely nem sérült meg. Ha azonban az Ember sérül meg, akkor nincs tovább. Akkor nincs miről beszélni, mert ez a biztos jele annak, hogy hiányzik a férfi-nő vonzalomnál mélyebb, valódi szeretet.