Idézetek a szerelemről

Szerelemmel kapcsolatos idézetek gyűjteménye. Böngészd kedvedre az oldalakon található, szerelemről szóló idézeteket és bölcs gondolatokat!

Égő agyam alatt a mélyben a szívem zakatolt az éjben. A vérem titokzatos árja hajtotta bennem muzsikára a vágyakat, forgatva resten. …Ó, mennyi álom, fény meg isten dalolt és lüktetett át rajtam! És közben száraz lett az ajkam, forró és száraz, mint az este, s a megváltás csókját kereste… Futottam, félaléltra váltan, amíg a csókot megtaláltam, az első nyirkos, hűvös ajkat az első bús férfi-nyugalmat, az első csöndes, árva szennyet, s könnyes szemem fölött a mennyet.

Forrás: részlet az Amíg a csókot megtaláltam című versből

–

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál emlékeimből lassan, elfakult arcképed a szívemben, elmosódott a vállaidnak íve, elsuhant a hangod és én nem mentem utánad az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, ma már nem reszketek tekintetedre, ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, hogy ifjúság bolondság, ó de mégis ne hidd szívem, hogy ez hiába volt és, hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Forrás: részlet az Anna örök című versből

–

Jó volna most is kívül állni, de ezt is meg kellett próbálni. Ha sohase szerettél volna, az ajkam egy panaszt se szólna. Ha sose csókoltalak volna, a szívem most is nyugodt volna. Jó volna tőled elmaradni, jó volna innen elutazni. Jó volna rád nevetve nézni, a legjobb volna rád se nézni.

Forrás: részlet a Jó volna most is kívűl állni… című versből

–

Minden áldott nap hinned kell abban, hogy ami a tiéd, az a tiéd lesz. Amit neked szántak, az nem pottyanhat más ölébe, és ha megérkezett, ő bizony nem megy sehova. Visszajön, megsimogatja a buksidat, lehajol, egy puszit nyom rá, magához húz, és közli, hogy ő aztán marad, még akkor is ha a világ összedől. Feletted fog állni, hogy még véletlenül se zúzzon darabjaira. Mert ő ezért van. Hiszen ő érted van, te meg érte.

Forrás: Oravecz Nóra Facebook oldala

–

Minél többet hiszel el a szerelemről, amit megkaphatsz, annál több jelenik meg az életedben. A legkiszámíthatatlanabb időpontban talál meg, akkor, amikor nem is gondolnád. Talán egy nappal előtte azt mondod, soha többet nem fogadod el az eddigieket, másnap meg ott ülsz vele szemben, és már azt sem tudod, hogy kerültél oda, csak abban vagy biztos, hogy most minden más.

Forrás: Oravecz Nóra Facebook oldala

–

Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. Amikor egy ablak vagy egy asztal törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap. De a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki. (…) Hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról. Ha ad is hangot, az a belső hang. Üvölt, de nem hallja más, csak te. Olyan hangosan, hogy belecsendül a füled, hogy megfájdul a fejed. Fel-alá csapkod a mellkasodban, mint egy fogságba esett hatalmas fehér cápa, ordít, mint egy kölykétől megfosztott anyamedve. Így néz ki, így hangzik, csapkodó, rettegő, csapdába esett vadállat, ordít érzelmei rabjaként. Ez van a szerelemmel – senki sem érinthetetlen. Annyira vad és annyira nyers, mint amikor a nyílt sebet tengervízbe mártják. De amikor eltörik, mégis hallgat. Te csak ordítasz tovább odabenn, de senki se hallja.

Forrás: Bárcsak láthatnál

–

Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült – s azt mondom a kedvesemnek: „Szeretlek!”… Mi ez?!… Mi az, hogy „szeretlek”? Hol van ez a szó ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz!… Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult… A sejtjeim is szomjaznak rád… Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!… De hol jön ehhez a szó, hogy „szeretlek”?!… Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Kimondhatatlanok.

Forrás: Szeretetkönyv

–

A szerelem: misztérium. Istenélményhez hasonló. A kétgyökerű láng sohasem lesz egy, és két lélek és két test csak az út végén lesz Egy. Addig maradunk külön, Te és Én. Ezért a legboldogabb és a legmegrendítőbb élmény a szerelem, mert olyat akar, amiről tudja, hogy van – mégis lehetetlen. Miközben átéljük a találkozás semmihez fogható eksztázisát, ugyanakkor tudjuk, hogy ez nem maradhat így: itt, a Földön semmi sem örök.

Forrás: Life magazin – Heti útravaló – 262. rész.

–