Egy szívet össze lehet törni. És még ha meg is gyógyul, az ember már soha nem lesz ugyanaz, mint volt.
Forrás: Bukott angyalok városa
Szerelmi csalódással kapcsolatos idézetek gyűjteménye. Böngészd kedvedre az oldalakon található, szerelmi csalódásról szóló idézeteket és bölcs gondolatokat!
Egy szívet össze lehet törni. És még ha meg is gyógyul, az ember már soha nem lesz ugyanaz, mint volt.
Forrás: Bukott angyalok városa
Párkapcsolatban élő lányok ezrei rettegnek nap mint nap a szakítástól. (…) Aztán eljön a nagy nap. Megkapják a kulcsot, és végre lakó nélkül marad a szívük. Persze a kapcsolatfüggők gyorsan túladnak rajta… Akik pedig nem, azok megtartják maguknak. Jó erősen a markukba zárják, és meggondolják, hogy legközelebb kinek adják oda. Mérlegelnek, mielőtt újra megkockáztatnák azt, hogy rossz kezekbe kerüljön a kulcs. Olyan kezébe, aki nem becsüli azt eléggé.
Forrás: Tejszínhab nélkül
Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. Amikor egy ablak vagy egy asztal törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap. De a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki. (…) Hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról. Ha ad is hangot, az a belső hang. Üvölt, de nem hallja más, csak te. Olyan hangosan, hogy belecsendül a füled, hogy megfájdul a fejed. Fel-alá csapkod a mellkasodban, mint egy fogságba esett hatalmas fehér cápa, ordít, mint egy kölykétől megfosztott anyamedve. Így néz ki, így hangzik, csapkodó, rettegő, csapdába esett vadállat, ordít érzelmei rabjaként. Ez van a szerelemmel – senki sem érinthetetlen. Annyira vad és annyira nyers, mint amikor a nyílt sebet tengervízbe mártják. De amikor eltörik, mégis hallgat. Te csak ordítasz tovább odabenn, de senki se hallja.
Forrás: Bárcsak láthatnál
A szerelem mindig bonyolult. Mégis, muszáj, hogy az emberek megpróbálják, kedvesem. Muszáj, hogy néha összetörjék a szívünket. Az összetört szív jó jel. Azt mutatja, hogy valamit legalább megpróbáltunk.
Forrás: Ízek, imák, szerelmek
Megint a rossz útra léptem. Te tudtad, hogy megteszem. Ami fontos úgy ér véget, hogy észre sem veszem.
Forrás: részlet Az igazi nevem című dalból
Légy boldog, akivel akarsz. Nem kívánhatok többet a szívedtől, mint amennyit adni tud.
Forrás: Megalázottak és megszomorítottak
A lány mélységesen szerette. És szerette volna megsimogatni. Mindig szerette volna átölelni, de csak addig, míg a fiú nem akarta őt.
Forrás: Szülők és szeretők
Ott nincsenek csodák, hol szívem megfosztják a legszebb álmoktól! És vigasz nincs sehol, de a világ most így egész! Fogadd el, ennyit érsz! Ha bárki most néz, egy más embert lát, és a lány, aki félt, már nincs többé! Nincs többé!
Forrás: részlet az Abigél című musical – Nincsenek csodák című dalából
Szövegíró: Miklós Tibor
Nem akartál meghallgatni, míg az ablak ragyogott, most már látod, meghallgathatsz, befedték az ablakot. Nem akartál meghallgatni pedig vággyal hitt a kéj, most már látod, meghallgathatsz, itt a hűvös, itt az éj. Nem akartál meghallgatni. Láttad, hogy a vérem ég, most már látod, meghallgathatsz, mert a szívem csupa jég.
Forrás: részlet a Nem akartál meghallgatni… című versből
A szív összetörik, ha a reménység langyos áradata már nagyon is eltöltötte, és utána a rideg valóság ront rá!
Forrás: Monte Cristo grófja
Minden szónak kezdetében szép neved ragyog; Ott van minden kis vonásnál s rám felmosolyog. Zaj, tolongás nem segíthet: Képed benne van; A magány sem: képed ott is üldöz untalan. Ah nem tudlak elkerülni, mert szívemben vagy; S szép, mint hajnal szép világa, de – kegyetlen vagy.
Forrás: Részlet A szerelmes című versből
Azt tartják: nem a nyelv, de a szem mond igazat. Én hittem ezt, s hitemnek gyümölcse kárhozat. Hittem szemének, amely azt mondá, hogy szeret… Szégyelld magad, szégyelld, te könnyenhívő gyerek! Most már egyéb nincs hátra, mint őt felejteni. Ki innen, ki szívemből, emlékem kincsei!
Forrás: Részlet a De miért is gondolok rá?… című versből
Megint a rossz útra léptem. Száz közül megismerem. Megint a szívemre hallgatok, mikor csődöt mond az eszem. Milyen egy átkozott nyár volt. Ilyenből egy is elég.
Forrás: részlet Az igazi nevem című dalból
Nem tudom, hol csúszott el. És nem kellene, hogy érdekeljen. Felhívhatnálak. Átölelhetnél. Úgy múlunk el, hogy át sem öleltél? Mindig valami hiba van abban a módban, ahogyan szeretek. De tudod, ha még téged sem szabadott úgy szeretnem, ahogy szerettem volna, hát akkor én tényleg nem kívánom ezt a világot élni.
Gipsz égbolt
Te csak repülj, repülj tovább is, repülj egy hosszú életen, ne ismerd meg azt a fájdalmat, melyet szereztél énnekem… De – talán – majd egyszer csalódva fel fog zokogni jégszíved s meg fogod bánni, nagyon bánni, hogy jégre vittél engemet!…
Részlet a Jégpályán című versből