Szerelmi vallomás idézetek

Legigazibb vágyam, hogy sose hagyjalak el, hogy veled végre magammá lehessek, és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek. Csak szeretlek.

Forrás: részlet a Fogadalom című versből

Nem merek rádnézni: éjszakázó fáklyaszemem összekormolna; Nem merlek szeretni: reszkető, rázó szerelmem láza rád is bajt hozna. (…) Nem merlek szeretni, mert szerelmemmel halálos mélységbe rántanálak, nem merek rádnézni, mert bűnös szememmel azt hinném, a mennyben sincs szebb tenálad.

Forrás: részlet a Nem merek rádnézni című versből

Én kicsit vagy nagyon szeretni nem tudok, csak egészen, ha szeretek; és nem érem be semmivel, ami az egésznél jottányival is kevesebb.

Forrás: A vesztes nem te vagy

Most a vágyból valóság lett. Ahogy nekem te: vágyból valóság. Akit csak távolról vágytam, messziről csodáltam. Sokáig. De most kilépek lelkem kabinjából, hogy elkezdődjön egy új és izgalmas történet. Veled.

Forrás: Lélekvakcina

Szeretlek. Ha akarom, ha nem. Nem én döntök. De ha dönthetnék, akkor is akarnám. Mert nem elég a langymeleg, nem elég az éppenhogy, nem elég a félpohár, nem elég a tizenkilenc. Nem elég a másolat, sem az utánzat, vagy a majdnem olyan. Nem azért, mert én így akarom. A szél sem tehet arról, hogy fákat dönt, a tenger sem, hogy hullámokat vet, a Nap sem arról, hogy perzsel. A madár sem tehet arról, hogy dalolnia kell, a virág sem arról, hogy nyílik és illatozik. És a szív sem tehet arról, hogy egy napon szerelem nyílik benne. Az enyémben. Irántad. Nem tehetek róla. Nem tehetek rólad.

Forrás: Angyaltoll

Mért szaladsz, te szépek éke, összefut a két út vége, aki bölcs, az tudja jól. Majd szeretsz? Én most szeretlek, most vagy itt, hát most ölelj meg, a jövő sötét világ. Késlekedsz még? Jöjj csak szépen, most csókolj meg Százszorszépem, gyorsan száll az ifjúság.

Trip no further, pretty sweeting; Journeys end in lovers meeting, Every wise man’s son doth know. What is love? ’tis not hereafter; Present mirth hath present laughter; What’s to come is still unsure: In delay there lies no plenty; Then come kiss me, sweet and twenty, Youth’s a stuff will not endure.

Forrás: részlet a Carpe Diem című versből (Radnóti Miklós fordítása), a vers szerepel a szerző Vízkereszt, vagy amit akartok (Twelfth Night or What You Will) című művében.

Nem csupán szeretlek: szeretem, ahogy te szeretsz engem.

Mellettem ébredő, mellettem alvó, szívemre hajló jó nyugalom vagy, csöndesen dobogó, szépszavú forrás, kezdő sikoltás, szárnyas lehelet, lélekkel szálldosó, árnyékban éles fény vagy és ékes árnyék a fényben.

Forrás: részlet a Himnusz című versből

Mert tudom, hogy tudod, szeretlek, s tudod, hogy tudom, szeretsz, már nem a csillagok közt kereslek, de ott, ahol lehetsz, (…) egyetlen csodámnak tartom, hogy szeretlek és szeretsz.

Forrás: részlet az Ó-újévi vers című versből

Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat. A rémülettől görcsösen szeretlek. Elsorolom, hányféle iszonyat vár rám és rád, már arcunkba merednek. (…) Hét esztendeje szeretlek, szerelmem, fordíts egyet a Göncöl-szekeren, szólj a világnak, mondd, hogy lehetetlen – s maradj velem.

Forrás: részlet a Félelem című versből

Szeretlek, mert az egész mindenség összefogott, hogy elérjek hozzád.

Forrás: Az alkimista

Titkok illata fénylett hajadban s béke égi csendje, és jó volt élni, mint ahogy soha, s a fényt szemem beitta a szívembe: Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te, vagy áldott csipkebokor drága tested, melyben egy isten szállt a földre le, s lombjából felém az ő lelke reszket? Igézve álltam, soká, csöndesen, és percek mentek, ezredévek jöttek – egyszerre csak megfogtad a kezem, s alélt pilláim lassan felvetődtek, és éreztem: szívembe visszatér és zuhogó, mély zenével ered meg, mint zsibbadt erek útjain a vér, a földi érzés: mennyire szeretlek!

Forrás: részlet az Esti sugárkoszorú című versből

Istenemre mondom, nem akarok senki mást, csak téged. Nem is akarok mást akarni, csak téged.

Forrás: Üvegváros

Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült – s azt mondom a kedvesemnek: „Szeretlek!”… Mi ez?!… Mi az, hogy „szeretlek”? Hol van ez a szó ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz!… Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult… A sejtjeim is szomjaznak rád… Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!… De hol jön ehhez a szó, hogy „szeretlek”?!… Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Kimondhatatlanok.

Forrás: Szeretetkönyv

Ez világ sem kell már nékem nálad nélkül, szép szerelmem, ki állasz most énmellettem; Egészséggel, édes lelkem! Én bús szívem vidámsága, lelkem édes kívánsága, te vagy minden boldogsága, véled Isten áldomása. Én drágalátos palotám, jó illatú, piros rózsám, gyönyörű szép kis violám.

Forrás: részlet a Hogy Júliára talála, így köszöne néki című versből