Szerelmi vallomás idézetek

Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra! E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szívemről, mint sebről a kötést, te leoldtad – újra bizsergek. Szól örökös neved árja, törékeny bájú verőfény, és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.

Flóra

Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam, szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak. Harapj, harapj, vagy én haraplak. Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek, csak szép játék vagy, összetörlek. Fényét veszem nagy, szép szemednek. – Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Szerelmes vers

Valóban úgy érzem, hogy nagyon szeretlek. Pillanatnyilag nem tudom elképzelni az életemet nélküled. Csak azt nem tudom, hogy ugyanígy érzek-e majd három hónap múlva is. Ez az, amit te sem tudhatsz.

Játék a tisztességgel

Normális embereknek tovább tart kimondani, hogy szeretlek. Első lépcső, mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. Aztán eljön a pillanat, mikor azt hiszed, hogy tudod. Aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod kimondani. És akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem bírod visszatartani.

Szeretlek, jobban a szélnél, mi öleli hosszan a fát, Szeretlek, mintha te élnél helyettem egy életen át.

Hajnal

Az ifjú lázzal, szenvedélyesen, boldog csevegés közt karolja át a tündérszép lány karcsú derekát s csókkal borítja szemét, ajakát, miközben, mint a gyermek, sír, dadog: “Szeretlek! a tied vagyok!”

A halál után

Szeretlek, mondom. – Látod: már ez a nap sem kelt s telt hiába.

Gyöngy

Ha nincs szavam, akkor is tudd, agyamat éned tölti ki. A nap, ha fényesen ontja sugarait, legyen lelked békéjének őre, s vigyázza napodat, hogy kellemesen és vidáman vigye tova a percek sokasága a fény ölelésében.

Csak azt szeretném mondani, így egyszerűen, hogy szeretlek. Ezt nem tudom másképp mondani, szeretlek, szeretlek. […] Annyi mindent szeretnék mondani, s remélem, te is ugyanígy érzed. Gondolatban minden egyszerű, ha kimondom, nem biztos, hogy érted.

Ezt nem tudom másképp mondani

Egyszer már megmondtam, hogy szeretlek! – Majd szólok, ha változott a helyzet.

Az érzelmi antitalentum dala

Szíveim s virágaim elhervadtak bár neved fénylik szirmukon. Meghalok érted. Te nem bánod. De egykor megbánod, tudom! Szeretlek. Bár Te gúnyolsz, vádolsz és szívemet is elítéled: Bevallottam a rengetegnek, hogy egyedül csak érted élek.

Szerelem

Szeretlek. És azt sem mondom, hogy nem tudok nélküled élni. – Tudok nélküled élni. – Csakhogy nem akarok.

Anyukám mondta, hogy arról fogom megtudni, mikor szeretek igazán, ha viszket a bal sarkam. És viszket. Úgyhogy biztosan te vagy az igazi.

Megváltó szerelem

Eddig mindig azt mondtam, hogy nem érdekel, ha nem törődsz velem, hogy az a sok fájdalom, amit okoztál, már kioltott bennem minden érzést irántad. De tegnap óta tudom, hogy ez nem így van. Őrülten szeretlek, és tudom, hogy szeretsz, és azt is tudom, hogy nem tudod kimutatni, csak ha melletted vagyok. De messze élünk egymástól, ez így nem mehet tovább. Én hiába akarlak szeretni téged, ha te nem hagyod. Fáj, hogy így kell vége lennie. Mindenáron be akartam bizonyítani, hogy a mi szerelmünk más, és hogy te is más vagy, mint a többi férfi. De te nem hagyod. Nem tudok mit tenni, nem tudok várni, nem akarok szenvedni, és legfőképp nem akarok felejteni.

Mintha nem tudná, hogy maga az élet nekem; nyugalmat azonban nem ismerek, és nem adhatok; magamat, a szerelmemet… igen. Nem tudok külön gondolni magára s magamra. Maga és én, egy nekem; nyugalomra azonban nem látok sem a magam, sem a maga számára lehetőséget. A kétségbeesést, a boldogtalanságot, azt lehetségesnek látom… és lehetségesnek a boldogságot.

Anna Karenina