Szerelmi vallomás idézetek

Talán mondanom se kell, még nem történt velem hozzád fogható.

Mennyből a csontváz

Én nem tudom, mi ez, de édes ez, egy pillantásod hogyha megkeres, mint napsugár ha villan a tetőn, holott borongón már az este jön. Én nem tudom, mi ez, de érezem, hogy megszépült megint az életem, szavaid selyme szíven simogat, mint márciusi szél a sírokat! Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Forrás: részlet a Szerelem? című versből

Szeretlek, mert eljöttél az életembe. Ebben benne van minden… És most együtt vagyunk, és szeretjük egymást. Úgy érzem, nem tudnék élni, ha nem szeretnélek. Te vagy az éltető levegőm. (…) Ezt kezdetben nem ismeri fel az ember. Ez együtt fejlődik a szívünkkel. Meg kell hozzá nőnünk, meg kell erősödnünk… Emlékszel? Hogy szerettük egymást! És nem beszéltünk róla. Az ember gyerekes és ostoba. Aztán, egy szép napon, világos lesz minden, s az a szó kicsúszik az ember száján… Nincs más mit tennünk; szeretjük egymást, mert ez az életünk.

Ha meggyűlölne téged az egész világ, akkor is szeretnélek, és szeretni foglak még akkor is, amikor egyszer két nap fog sütni az égen. Bújj a föld alá, rohanj keresztül égő tűzön, én mindig követni foglak. Kölcsönös a mi szerelmünk, és nem választhat el minket senki sem. És kedvesebbek nekem a veled töltött órák, mint a túlvilág illatos mezői. Ha meggyűlölnél engem és elűznél magadtól, én akkor is tovább szeretnélek. A te képed tükröződik szemében az én gondolataimnak. És téged látlak én ébren vagy alva, mindig csak veled beszélek én. Ha egyszer meghalok, akkor ne mondd, hogy elérkezett az utolsó órám, hanem sírba tett engem hozzád való szerelmem. És legyek bármily távol tőled, mindig melletted vagyok, és szemeim csak téged látnak.

Forrás: A jávai orvos

Szeretlek, szeretni is foglak, míg be nem dobnak egy jéghideg sírba. De ha megtudom, hogy ott is van élet, ott sem fogok mást szeretni, egyedül csak téged.

Téged azért szeretlek, mert hozzám tartozol, őt azért, mert nem tartozott hozzám – az, hogy téged szeretlek, önbizalmat és erőt ad, az, hogy őt szerettem, megalázott és megsemmisített.

Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most csak érezni tudom.

A szamárbőr

Kicsim, ne haragudj, csak azért nem szeretlek most még jobban, mert nem lehet már ennél jobban szeretni valakit.

Levél Vágó Mártához

Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem, csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen, csendesen, – hallani nem lehet, talán látni sem: az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!

Szerelmi vers