Ákos idézetek

Elfojtott dühömet ne lássa más, csak a falak őrizzék titkomat, mert bennem őrült láng ragyog, én idelenn idegen vagyok.

Idelenn idegen

Szeretőm vagy, engem a világ így szeret. Várod azt, hogy megérintselek, mert remegni vágysz és ellentmondani, de a tested szerelmet készül vallani. Azt akarod, hogy figyeljek terád. Magányom ködét így fúrja át pillantásod: az a pillanat, amikor észrevetted, hogy megálmodtalak.

Mire vagy jó?

Azért vagy itt, hogy mindent láss, hogy értsd a szót, olvasd az írást, azért vagy itt, hogy mindent megtanulj, hogy az égbe szállj, nehogy a porba hullj.

Azért vagy itt

Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is Rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek Veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk.

Ne kímélj, ne is vigasztalj, jobb, ha az ember tapasztal. Mikor a szív a szívnek feszül, mindenki egyedül van belül.

Szeress így

Szerelmem vagy, neked én adok nevet, és az a varázslat köröttünk lebeg. Bánatot, sebet, mindent levedlek, ha megölsz is érte, én akkor is szeretlek.

Mire vagy jó?

Te életet adtál fának, virágnak, szónak; Benned az öröklött öröklét harangjai szólnak. Mosolyom mögé néztél, és bánatot láttál; Benned magamra leltem, Én a tiéd vagyok, mert rám találtál.

Minden egyszerű dalban