Albert Camus idézetek

Ne menj előttem… lehet, nem követhetlek! Ne gyere mögöttem… talán, nem vezethetlek! Sétálj mellettem… csak légy a barátom!

Don’t walk in front of me… I may not follow. Don’t walk behind me… I may not lead. Walk beside me… just be my friend.

A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el.

Az igazság keresésekor, ne azt keresd, amire vágynál.

Seeking what is true is not seeking what is desirable.

Semmi kétség, hogy egy háború valóban merő ostobaság, ám ez nem gátolja meg abban, hogy sokáig tartson. Az ostobaság mindig rendületlen, s erre rá is jön az ember, ha nem gondolna mindig önmagára.

Abban talán nem vagyok biztos, hogy mi érdekel valójában, de hogy mi nem érdekel, abban egészen biztos vagyok.

I may not have been sure about what really did interest me, but I was absolutely sure about what didn’t.

A vonzerő az, amivel úgy kapunk pozitív választ, hogy nem is kérdeztünk semmit.

Hinni akarom, hogy erősnek és boldognak kell lennünk, mert csak így segíthetünk az embereken a bajban. Aki csak vonszolja az életét, és összeroppan a súlya alatt: senkin nem segíthet.

Senkinek sem kötelessége, hogy nagy ember legyen, már az is nagyon szép, ha valaki ember tud lenni.

A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt 20 esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a leckét megértse a fülét betömő, a szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia — s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok az életüket adták, és soha, sehol — még közvetve sem — igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra.

A magyarok vére (1957)