Anatole France idézetek

Egy nő nem minden férfi mellett ugyanaz a nő.

Az emberi természet sajátossága, hogy okosan gondolkodunk, és bután cselekszünk.

A szerelem hitvány szenvedély. Megzavarja az akaratot, megtöri a nemes szándékokat, s a legmagasztosabb gondolatokat a legalantasabb szolgálatokra aljasítja.

Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.

A művész vagy a saját életét leheli alkotásába, vagy puszta bábokat farigcsál, babákat öltöztet.

Mindent kiválónak hiszünk abban, amit szeretünk, és bosszant minket, amikor megmutatják nekünk bálványaink hibáit.

Ha igaz az, hogy a vágy mindent megszépít, amit elérni törekszik, akkor az ismeretlen utáni vágy megszépíti az egész világmindenséget.

A gyűlölet, amit nem viszonozunk, elvesztette erejének felét.

Ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyünk végbe, nem csupán cselekednünk kell, de álmodnunk is, és nem csupán terveznünk, de hinnünk is.

Hiszen orvos vagyok. És hazugságokat árulok. Megnyugtatom, vigasztalom az embereket. Lehet őket vigasztalni és megnyugtatni hazugság nélkül? (…) Csakis a nők és az orvosok tudják, mily szükséges és mily jótékony a hazugság az embereknek.

Nincs lealacsonyítóbb fájdalom, mint a féltékenység.

Minden változásnak, még a legvágyottabbnak is megvan a maga szomorúsága, mert amit hátrahagyunk, az önmagunk egy része. Meg kell halnunk az egyik életünkben, hogy újat kezdhessünk.

Az embereket nem cselekedeteikből kell megítélni, mert azok a körülményektől függenek, hanem sokkal inkább titkos gondolataik és legmélyebb szándékaik szerint.