Babits Mihály idézetek


Babits Mihály

Babits Mihály

Magyar költő, író, irodalomtörténész, műfordító

(1883. 11. 26. – 1941. 08. 04.)








Jó volna most is kívül állni, de ezt is meg kellett próbálni. Ha sohase szerettél volna, az ajkam egy panaszt se szólna. Ha sose csókoltalak volna, a szívem most is nyugodt volna. Jó volna tőled elmaradni, jó volna innen elutazni. Jó volna rád nevetve nézni, a legjobb volna rád se nézni.

Forrás: részlet a Jó volna most is kívűl állni… című versből




Nem akartál meghallgatni, míg az ablak ragyogott, most már látod, meghallgathatsz, befedték az ablakot. Nem akartál meghallgatni pedig vággyal hitt a kéj, most már látod, meghallgathatsz, itt a hűvös, itt az éj. Nem akartál meghallgatni. Láttad, hogy a vérem ég, most már látod, meghallgathatsz, mert a szívem csupa jég.

Forrás: részlet a Nem akartál meghallgatni… című versből




Az életemet elhibáztam, rossz szögletet mértem falán, törölhetetlen drága vásznam terhes színekkel mázolám: emlékből raktam össze rőzsét, múltból máglyát jövőm alá, s tegnap tüzére holnap hősét, magamat dobtam égni rá. Ah, mennyi szépre, mennyi jóra lett volna bennem késve mersz! De hasztalan töpreng az óra, ha ihletet nem ád a perc. Az órák és évek kövéből nehéz kriptát emeltem én: az évek falának tövéből nem költ föl többet több remény.

Részlet Az életemet elhibáztam című versből



Barátaim elhagytak engem: egyedül maradtam már. Lelkemet kiürítettem, mint aki nagyobb vendéget vár. Úgy fekszem itt, mint a főniksz, ki félve reméli a tüzet, amelyen el fog majd égni s amelyből újraszület.

Részlet a Mint forró csontok a máglyán… című versből