Babits Mihály idézetek

Valahogy csak lesz, mert úgy még sohasem volt, hogy sehogy sem lett volna.

Regénytöredék (Nyugat c. folyóirat, 1926. 23. szám)

Vétkesek közt cinkos, aki néma.

Jónás könyve

Az életem olyan volt, mint egy álom, és az álmaim olyanok, mint az élet. Az életem szép volt, mint egy álom; ó, bár lett volna az életem szerencsétlen, és az álmaim lettek volna szépek!

A gólyakalifa

Nincs is itt haszna szép-szónak s imának, csak harcnak és a hatalom nyilának. Én Jónás, ki csak a Békét szerettem, harc és pusztulás prófétája lettem. Harcolj velük hát, Uram, sújtsd le őket! Irtsd ki a korcs fajt s gonosz nemzedéket, mert nem lesz addig igazság, se béke, míg gőgös Ninive lángja nem csap az égre.

Jónás könyve

Magányosnak születtem, baráttalan vagyok, így lettem, ami lettem, mindentől elhagyott, mindég a szenvedésre vitézül vívni kész: magányosság vitéze, magam ellen vitéz, barangoló borongó, ki bamba bún borong, borzongó bús bolyongó, baráttalan bolond.

Egy szomorú vers

Itt nyugszom. Végre megnyugodtam. Elszállt az álom és a láz. Ma föld fölöttem, föld alattam és nem emel, és nem aláz. Ma föld fölöttem, föld alattam, koporsó kerít, néma ház. Keserű lelkemet kiadtam és nem bosszant a léha gyász.

Sírvers

Vannak dolgok, melyek keserűbbek kimondva, mint érezve.

Az irodalom halottjai: II. (Nyugat c. folyóirat, 1910. 11. szám)

Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat. Mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.

A vihar (Nyugat c. folyóirat: 1911. 19. szám)

Barátaim egyenkint elhagytak, akikkel jót tettem, megtagadtak; akiket szerettem, nem szeretnek, akikért ragyogtam, eltemetnek. Ami betűt ágam irt a porba, a tavasz sárvize elsodorja.

Ősz és tavasz között

Karácsony csenget a szörnyű télben alig hallom csengését. Sárga arcokat látok a hóverésben s koldus kezeket reszketni, ujjaikon kékül gyűrűk nyoma, s torkomat fojtja az ünnepek kalácsa. Nézd ezt a kort, amelynek legnagyobb s elérhetetlen éden-álma, hogy enni legyen kinek-kinek elég!

A felnőtt karácsony

Ej haj gyöngy a nap. Gyöngyfüzér az év: minden nap egy névnap, minden gyöngy egy név.

Ne mondj le semmiről. Minden lemondás egy kis halál. Ne mondj le semmiről. Minden halál gyilkosság (lélekontás): Meghalni bűn, ne mondj le semmiről, Isten művét rongálja bármi rontás, meghalni bűn, ne mondj le semmiről: minden vágyad az Isten szava benned mutatva, hogy merre rendelte menned.

Ne mondj le semmiről

Szenvedésre lettünk mi. Szenvedni annyi, mint diadalt aratni.

Psychoanalysis Christiana

Nem hiszek az Elrendelésben, mert van szívemben akarat, s tán ha kezem máskép legyintem, a világ másfelé halad. Mégis érzem, valaki néz rám, visz, őriz, ezer baj között, de nem hagy nyugton, bajt idéz rám, mihelyt gőgömben renyhülök.

Az elbocsátott vad

Mert ami meghalt, nincsen eltemetve, mit megtagadtál, nincsen elfeledve…

Egy rövid vers