Bella István idézetek

Én úgy tudok szeretni, hogy magamat el tudom feledni.

Forrás: részlet a Ceruzasorok című versből

Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám, és nézz reám este, ha lehunyod, engem nézz, mikor hó suhog, mikor nyár érce csörgedez a fán. Csak engem nézz, egyedül, igazán! Első és utolsó mozdulatod engem nézzen, mikor már szó vagyok, s fut, fut velem világ fölött a szán.

Forrás: részlet a Nézz utánam! című versből

Mintha kihaltak volna az évszakok, megdermedt zöldben fürödnek a fák. Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok. Megkövült idő. Haláltalan világ. Nem merek élni. Lélegezni sem. Azt hiszem néha, nem is ver szívem, csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog. Rettenetes nehéz az idebenn. Hát élek, félek, alakoskodok.

Forrás: részlet a Köztem és köztem című versből

Mert tudom, hogy tudod, szeretlek, s tudod, hogy tudom, szeretsz, már nem a csillagok közt kereslek, de ott, ahol lehetsz, (…) egyetlen csodámnak tartom, hogy szeretlek és szeretsz.

Forrás: részlet az Ó-újévi vers című versből

Csak az a jó, ha – szív és halánték – testünk halálig hisz, dörömböl. Rajtad kívül nincs más világrész. Ha meghalsz, meghibbanok a csöndtől.

Forrás: részlet a Ceruzasorok című versből

Kell, hogy legyen egy szem, akiben megláthatom magam. Kell, hogy legyen egy kéz, akivel ketten vagyok magam. Kell, hogy legyen egy száj, akinek elmondhatom: vagyok. Kell, hogy legyen egy szó, akiért Élek, nem én vagyok.

Vagyok