Charlotte Bronte idézetek

Régi igazság, hogy a barátok elhagyják azt, akit a szerencse elhagy.

Legtöbbször úgy van az életben, hogy ami után sokáig, sóvárogva vágyakozunk, későn kapjuk meg.

Nincs nagyobb boldogság, mint ha szeretnek bennünket embertársaink és úgy találjuk: jelenlétünk hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzék magukat.

A szelídség! Mennyivel nagyobb erő, mint a nyers erőszak!

Minden arc minden vonása rögtön elenyészett bennem, mert nem a vártra találtam.

Néha megsajnáljuk az olyan embert is, aki még sohasem sajnálta sem magát, sem mást.

Igyekszem nem előre vagy hátra nézni, inkább felfele tekintek.

Jelenléte olyan kellemes az elmémnek, mint amennyire a friss széna és a jó szagú virágok illata, mint a lenyugvó nap vörös fénye, a nyárközépi est nyugalma kellemes az érzékeimnek.

Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.

Sokkal okosabb, ha az ember türelmesen elviseli azt, ami csak neki fáj, mintha elhamarkodottan olyasmit tesz, aminek káros következményeit mások is megsínylik.