Heltai Jenő idézetek

Úgy van, szeretlek! Ím, nyíltan bevallom, hisz nem először történik velem, hogy szívemben, melyet üresnek hittem, fészket rakott megint a szerelem.

Szerettem, nagyon szerettem valakit. Egy magyart. A neve… mindegy. Az az ember nem ismert, nem tudta, ki vagyok, nem érezte meg, hogy szeretem, nem hitt bennem, boszorkánynak csúfolt ő is. Bántott, vagy ami még gyötrőbb volt, nem törődött velem. De amikor megcsókolt, elaléltam a boldogságtól, és azt éreztem, hogy egy isten ereszkedik le hozzám. (…) Ma is szeretem azt az embert, és hat év óta, soha egy pillanatra sem tudtam megszabadulni az emlékétől.

Ígérd meg azt, hogy kezed kezemből vissza nem veszed, s akkor is szeretni fogsz, mikor már én is vén leszek.