József Attila idézetek

Amióta megláttalak, örök tavasz ég virul és azóta kis madarat kis leány nem tart rabul. Csak te tartasz foglyul engem s csak a szívem csupa seb; A neveddel ajkaimon Halok meg! – úgy édesebb.

Részlet az Amióta… című versből

Tenyeremre tettem a lelkem: Nézd meg, milyen szép százlátó üveg! De Ő gyémántokat szedett elő, mert Ő az embert sose érti meg.

Tenyeremre tettem… című vers

A szívem hoztam el. Csinálj vele, amit akarsz. Én nem tudok mást tenni és nem fáj nekem semmi, semmi, semmi, csak a karom, mert nem öleltelek.

Részlet Az én ajándékom című versből

Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam.

Írta önéletrajzában a költő

Talán eltűnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom. Már bimbós gyermek-testemet szem-maró füstön szárítottam. Bánat szedi szét eszemet, ha megtudom, mire jutottam.

Talán eltűnök hirtelen…

Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra! E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szívemről, mint sebről a kötést, te leoldtad – újra bizsergek. Szól örökös neved árja, törékeny bájú verőfény, és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.

Flóra

Mióta éltem, forgószélben próbáltam állni helyemen. Nagy nevetség, hogy nem vétettem többet, mint vétettek nekem. Szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél, annak, ki tűzhelyet, családot, már végképp másoknak remél.

Ime, hát megleltem hazámat…

Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam, szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak. Harapj, harapj, vagy én haraplak. Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek, csak szép játék vagy, összetörlek. Fényét veszem nagy, szép szemednek. – Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Szerelmes vers

Már nem csókol! Nincs, nincs sehol Én eljöttem, – Ő – maradott. Hűtlen-e már? Jaj! Mást csókol! Érzem, más ki néki bókol, más visz néki szép virágot. Úgy kinlódom! Nappal, éjjel Csak mindig reá gondolok: Vaj’ kit csókol most ő kéjjel, szembe szállva reményemmel, hisz tőle oly távol vagyok!

Csókolj, csókolj…

Rideg vagyok és reszketeg is néha, egyedül olyan borzongós az éjjel. Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét és csend volna. Nagy csend. De hallanánk titkos éjjeli zenét, a szívünk muzsikálna ajkainkon és beolvadnánk lassan, pirosan, illatos oltáron égve a végtelenségbe.

Várlak

Amit szívedbe rejtesz, szemednek tárd ki azt; amit szemeddel sejtesz, szíveddel várd ki azt. A szerelembe – mondják – belehal, aki él. De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér.

Amit szívedbe rejtesz

Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő fondor magányt s a mindenséget.

Óda

Hittél a könnyü szóknak, fizetett pártfogóknak s lásd, soha, soha senki nem mondta, hogy te jó vagy.

Tudod, hogy nincs bocsánat

Tele vágyakkal zokog a lelkem szerető szívre sohase leltem, zokog a lelkem. Keresek Valakit s nem tudom, ki az? A percek robognak, tűnik a Tavasz s nem tudom, ki az.

Keresek valakit

Szeress nagyon, hogyan, tudod Te jól azt, mint Nap havat, amit magába olvaszt.

Keserű nekifohászkodás