Magyar költő
(1883. 04. 04. – 1937. 04. 06.)
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál emlékeimből lassan, elfakult arcképed a szívemben, elmosódott a vállaidnak íve, elsuhant a hangod és én nem mentem utánad az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, ma már nem reszketek tekintetedre, ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, hogy ifjúság bolondság, ó de mégis ne hidd szívem, hogy ez hiába volt és, hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Forrás: részlet az Anna örök című versből
A költőnek van a legszebb hivatása e földön: ő az, aki halhatatlanná varázsolja a mulandóságot.
Forrás: Szakállszárító – Juhász Gyula füveskönyve
Bizalmas szívvel járom a világot, s amit az élet vágott, behegesztem a sebet a szívemben, és hiszek újra égi szeretetben, ilyenkor decemberben. …És valahol csak kétkedő beszédet hallok, szomorún nézek, a kis Jézuska itt van a közelben, legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, s ne csak így decemberben.
Forrás: részlet a Karácsony felé című versből
Messze, messze mentél, hogy megmutasd, mily mélyen bennem élsz, hogy egy hatalmas és bús szerelemnél érezzem, hogy az életem egész!
Forrás: részlet az Áldott e bánat… című versből
Én nem tudom, mi ez, de édes ez, egy pillantásod hogyha megkeres, mint napsugár ha villan a tetőn, holott borongón már az este jön. Én nem tudom, mi ez, de érezem, hogy megszépült megint az életem, szavaid selyme szíven simogat, mint márciusi szél a sírokat! Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
Forrás: részlet a Szerelem? című versből
Szeretnék néha visszajönni még, ha innen majd a föld alá megyek, feledni nem könnyű a föld izét, a csillagot fönn és a felleget. Feledni oly nehéz, hogy volt hazánk, könnyek vizét és a Tisza vizét, költők dalát és esték bánatát: Szeretnék néha visszajönni még. Ó, én senkit se háborítanék, szelíd kísértet volnék én nagyon, csak megnézném, hogy kék-e még az ég és van-e még magyar dal Váradon?
Forrás: részlet a Testamentom (Szeretnék néha visszajönni még) című versből
Mindig reménytelen volt a szerelmem, mindig hívtak a nagy, a kék hegyek, mindig csillaghonvágy égett szívemben, mindig hűtlen voltam, mindig beteg, mindig kellettek eléretlen rózsák, örök talányok, édes szomorúság.
Forrás: részlet a Mindig… című versből
Benne élsz te minden félrecsúszott nyakkendőmben és elvétett szavamban és minden eltévesztett köszönésben és minden összetépett levelemben és egész elhibázott életemben élsz és uralkodol örökkön, Amen.
Forrás: részlet az Anna örök című versből