Történhet már akármi történhető, e világi, oldhatatlan köt hozzád a magasztos bizonyosság, világrészek, galaktikák távolából is mindig rád emlékeztet ez a vétked. Kit szeressek, ha nem téged.
Bántani én nem akarlak
Kányádi Sándor idézetek
Ballag már az esztendő, vissza-visszanézve, nyomában az öccse jő, vígan fütyörészve. […] Lépegetnek szótlanul s mikor éjfél eljő, férfiasan kezet fog Múlttal a Jövendő.
Ballag már
Mikor a kisember fillérekben számol, mikor a drágaság az idegekben táncol, mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen, s millió szegény a nincstől hal éhen, ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele! Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed, s kérd: Uram! – Add meg a napi kenyerünket!
Az én miatyánkom
Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék.
Forrás: Két nyárfa