Én annyit sírtam már, ó, de unom! Kimarta szívem a könny, mint vén, erezett, rossz régi rezet zöld rozsda, lusta közöny. Ott sírtam, hol senki se látott, piszkos, züllött helyeken, mert gyűlölöm én a gyáva pityergést, utálom s émelyedem.
Részlet a Halott című versből