Lucy Maud Montgomery idézetek

Haja, mint a koszorúba font napsugár, szeme mélykék, mint a tenger, és a tűnő nyár összes rózsája ott virít az orcáján.

Egy régi, elhagyatott háznál nincs szomorúbb látvány. (…) Mintha mindig csak a múlton merengene, és gyászolná a soha vissza nem térő napokat. (…) Üresen kong, és senki nem jár benne, csak a szél. (…) Talán holdsütötte éjszakákon mind visszajárnak… a múltbeli kisgyermekek, a rózsák és a dalok lelkei… és egy pillanatra az öreg ház is újra fiatalnak és boldognak álmodhatja magát.

A bosszú legtöbbször a bosszúállónak okozza a legnagyobb keserűséget.