Müller Péter idézetek


Müller Péter

Müller Péter

Magyar író, dramaturg, forgatókönyvíró



Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy “nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod: – Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!… Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?… Amit nem lehet elmondani.

Forrás: Szeretetkönyv




A szeretet nem „édes” dolog. Nem kellemes, és nem is mindig boldogító. Lehet fájdalmas, tragikus és megrendítő. Ha nem így lenne, mindannyian szeretnénk: nem lenne a világon magány, önzés és gyűlölet. A valódi szeretet két ember között a létező legnagyobb dráma. Ahhoz, hogy szeresselek, valakit föl kell áldoznom, de legalábbis el kell némítanom magamban az ellenállását.

Forrás: Szeretetkönyv



Idővel mindannyian megváltozunk. Érdemes végignézni a régi fotókat: mennyi arcunk volt! A hosszú párkapcsolat titka minden esetben a másik felbukkanó új arcának a szeretetét jelenti. Az együtt öregedés együtt változást is jelent. Nemcsak testünk, a lelkünk is változik. És mégis!… Van VALAKI, aki megmarad! Ha ezt a VALAKIT látod a másikban, és ő benned, akkor ez igazi szeretet.

Forrás: Life magazin – A hónap témája – Müller Péter: “Nem is az a baj, hogy gyakran részeg, hanem az, hogy ilyenkor egy másik ember lesz”





Csak aki magában bízik, bízhat másokban is. S a másokban való hit alapja a rendíthetetlen önbizalom. A két hit: egy. Ha bármelyik hitet elveszti az ember, olyan lesz, mint a félszárnyú madár. Nem tud repülni.

Forrás: Titkos tanítások


Egyedül akkor vagy, ha nincs senkid. Magányos akkor, ha a legjobb társaságban, önmagaddal vagy.

Forrás: Life magazin – Heti útravaló – 263. rész.


Minden pici gyerek örül, ha vidám anyja van. Aki nem hagyja, hogy a mai, nyomasztó világ elfeledtesse vele, amit a másik világból magával hozott, hogy élni nemcsak küzdelem és munka és gond – de játék is. Az ilyen „bohócanya” meglátja majd gyermekében nemcsak a bömbölő emberkét és a rábízott sorsterhet, de a játszótársát is! Azt játszod, hogy az anyja vagy – ő meg a gyereked.

Forrás: Life magazin – Heti útravaló – 261. rész.


Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült – s azt mondom a kedvesemnek: „Szeretlek!”… Mi ez?!… Mi az, hogy „szeretlek”? Hol van ez a szó ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz!… Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult… A sejtjeim is szomjaznak rád… Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!… De hol jön ehhez a szó, hogy „szeretlek”?!… Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Kimondhatatlanok.

Forrás: Szeretetkönyv


Az első súgás, az „ős-súgás” nem az volt, hogy „Higgyél bennem!” – ezt csak a libasor végén mondjuk, mint a mákos tésztát -, hanem az, hogy: „Maradj hűséges hozzám! Ne felejts el, soha! Egy követ adok a kezedbe. Őrizd meg, és emlékezz arra, amit az utad elején a füledbe súgtam. Ne feledkezz el magadról, mert Én benned élek! És ne feledkezz meg a színes kövecskéről, amit a kezedbe nyomtam, s ami csakis a tiéd. Tőlem kaptad, a Teremtődtől, hogy emlékezz rám! S hogy mindig tudd, hogy ki vagy. Bele van írva az üzenetem: ugyanaz, amit a füledbe súgtam! Varázshatalmam titkos jelmondata. Csak akkor érted, hogy mi az, ha emlékszel Rám. Azért adtam követ, mert az nem romlik el soha. Az idő nem fog rajta, a rozsda nem emészti, a hazugság nem oldja. Ez a te tiszta, romolhatatlan lényed. Az igazi valód. Szorítsd, és őrizd a markodban! Akármi történik veled, a varázskő ott van a tenyeredben, s megment téged minden bajtól és veszedelemtől. Ha nem felejted el, hogy mi van beleírva.

Forrás: Varázskő