Magyar író, költő, műfordító
(1922. 01. 03. – 1991. 08. 23.)
Tanulni kell. A nyári felhőt. A lobbanásnyi égi-erdőt. Tanulni kell mézet, diót, jegenyefát és űrhajót, a hétfőt, keddet, pénteket, a szavakat, mert édesek, tanulni kell magyarul és világul, tanulni kell mindazt, ami kitárul, ami világít, ami jel: tanulni kell, szeretni kell.
Forrás: részlet a Tanulni kell című versből
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat. A rémülettől görcsösen szeretlek. Elsorolom, hányféle iszonyat vár rám és rád, már arcunkba merednek. (…) Hét esztendeje szeretlek, szerelmem, fordíts egyet a Göncöl-szekeren, szólj a világnak, mondd, hogy lehetetlen – s maradj velem.
Forrás: részlet a Félelem című versből
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat: kimondhatatlan szomj gyötör utánad. – Ha húsevő növény lehetne testem, belémszívódnál, illatomba esten. Enyém lehetne langyos, barna bőröd, kényes kezed, amivel magad őrzöd.
Forrás: részlet A szomj című versből
Az emlék átsüt testeden, és minden perccel nő az emlék; Hagyj el! Hisz ez a szerelem, ha nem leszek, Tiéd a nemrég. Most őszi eső mossa arcom, s a pillanat, mely elhagyott, mint messze láng, vagy mint az arcod új, tünde fénnyel felragyog.
Forrás: részlet Az emlék című versből
Magam után húzom magam, mint egy csapzott esőköpenyt a földön.
Forrás: részlet A fehér noteszból című versből
Gyere, s valld be, hogy nem szeretsz, úgy elhiszem, hogy rég szerettél. S ha érzem már, hogy elmehetsz, majd megtudom, hogy itt lehettél. Enyém leszel: enyém a kincsem, mihelyt kezem közül kifolyt. Valószínű, hogy semmi sincsen, és csakis az van, ami volt. Valószínű, hogy nem vagyunk, s valahol messze régen éltünk.
Forrás: részlet Az emlék című versből
Fáraszt, hogy mégis hiába ömölt fejemre a perc lágy, szirupos árja, a koponyám: kerek, fanyar gyümölcs, magányom mégis csonthéjába zárja. Kemény vagyok és omló por vagyok, nem olvadok és nem köt semmi sem, ketten vagyunk, mikor magam vagyok, a lelkem szikla, testem végtelen.
Forrás: részlet az Alázat című versből
Ébredj, ébredj. Mutasd a vállad. Sebesülten is megtalállak. Szólj, hogy szólhassak holtomiglan. Mondd, mondd el végre, merre jártál kimondhatatlan álmaidban.
Forrás: részlet Az alvóhoz című versből
Hogy nem buggyan szét ez az ég! Hogy bírja önnön gyönyörét! S iszonyatát – az éj delel – Hogy vége lesz, hogy bírja el?
Forrás: részlet a Balaton című versből
Jövendőnk: akárcsak a gyász, amely már régen megesett, ismerjük s helyrehozhatatlan. Mint levelét az ág a fagyban, számlálgatjuk a perceket.
Forrás: részlet a Mindent tudunk című versből
Névnapodra mit vegyek? Vegyek húzós egeret? Vonatot és síneket? Kék építő-köveket? Nem, már tudom, mit vegyek: néked tavaszt rendelek, bodzafát és kék eget, rajta csokros felleget.
Forrás: részlet a Névnapra című versből