Marásával még a kicsiny kígyó is megöli a termetes ökröt.
Parva necat morsu spatiosum vipera taurum.
Ovidius idézetek
Publius Ovidius Naso
Római költő
(i. e. 43. március 20. – i. sz. 17. vége vagy 18)
Az öregség tapasztalatokkal jár.
Seris venit usus ab annis.
Szomorúság és vidámság gyakran együtt jár.
Miscentur tristitia laetis.
Egy marék port ragadtam, felemeltem és bolondul azt kértem, hogy annyi év jusson nekem, mint ahány porszem, de ifjúságot elfeledtem kérni hozzá.
I grabbed a pile of dust, and holding it up, foolishly asked for as many birthdays as the grains of dust, I forgot to ask that they be years of youth.
Forrás: Átváltozások 14. könyv
Mindig nagyon távolinak tűnik az az óra, amely örömet fog hozni nekünk.
Longa mora est nobis omnis quae gaudia differt.
Sírva jövünk a világra, sírásban telik életünk, és sírással ér véget utolsó napunk is.
Nascimur in lacrymis, lacrymabile ducimus aevum: Clauditur in lacrymis ultima nostra dies.
A barátságnak szent és tiszteletre méltó még a neve is.
Amicitiae sanctum et venerabile nomen.
Amíg él az ember, él benne a vágy, csak a halál után hagyja békén már.
Pascitur in vivis livor, post fata quiescit.
A szerencse forgandó. – Fortuna volubilis errat.
Hidd el nekem, királyi dolog az elesetteken segíteni.
Regia crede mihi res est succurrere lapsis.
A szerelem csak fokozódik a visszautasítás fájdalma miatt.
Amor crescit dolore repulsae.