Titanic (film) idézetek

Egyszerre elegem lett mindenből. Az egész világból és az összes emberből, a tétlen életemből, ami csak húz le mélybe és nincs erőm megállítani.

Nők vagyunk. Nehéz döntések jutnak nekünk.

Az élet nagy ajándék, így nem áll szándékomban elpazarolni. Sosem tudni, ki osztja a következő lapot. Az ember megtanulja elfogadni a sorsát. Minden egyes nap számít.

Egy asszonynak a szíve a titkok mély óceánja.

Akár egy kísértethajó, úgy tűnik elő a tenger sötétjéből, mindig lenyűgöz ez a látvány. Ahogy a pompás hajó szomorú roncsa itt ül a fenéken, ahová 1912. Április 15-én hajnali 2 óra 30 perckor süllyedt le, hosszú haláltusa után a fenti világból.

Ha egyszer nincs semmid, nincs mit veszítened.

Magam előtt láttam a rám váró életet, mintha már végig éltem volna. Az estélyek, a francia négyesek, jaktok és pólómeccsek végeláthatatlan folyamát. Örökké ugyanazok a korlátolt emberek, ugyanaz az ostoba locsogás. Úgy éreztem mintha egy óriási szakadék szélén álltam volna és nem volt, aki visszahúzzon. Senki, akit érdekeltem volna, vagy aki egyáltalán észrevett volna.

Ezerötszáz ember fulladt a tengerbe, amikor a Titanic elsüllyedt alattunk. A közelben húsz csónak lebegett a vízen, de csak egy fordult vissza. Egy! Hat embert mentettek ki a vízből, engem is beleértve. Hatot! Ezerötszáz emberből. Ezután a csónakokban ülő hétszáz embernek nem volt más dolga, mint várni. Kivárni a halált vagy az életet. Kivárni azt a feloldozást, ami már sosem jön el.

A szerelem képes arra, hogy egyszer megérintsen és egy egész életre megmaradjon.