Magyar költő, műfordító
(1924. 12. 25. – 1970. 04. 16.)
A lobogás a fontos ott, a láz szép áramai, a szemben égő szándék, a sugárzó öröm, mely leplezetlen kérezkedik szívükhöz a szemedben: az idegen szomja, a hívó vágy, hogy mindenki külön öleljen magához! És érezzék egy kézfogásról rólad, hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó vagy; s egy tekintetük elhitesse véled: – szép dologért élsz – és érdemes élned!
Forrás: részlet a Tiszta és jó című versből
Várom, hogy visszatérj, szótlan a szemembe nézz, mosolyogj szomorún: – Semmi az egész! Semmi az egész. Minden volt – ennyi lett! Vezess már haza engem. Szorítsd a kezemet.
Forrás: részlet a Semmi az egész című versből
Fájó, nehéz az olyan szerelem, amit nemcsak a nyers élvezet éltet: melynek kevés, ha a test meztelen, s fogasra dobva kinn marad a lélek. Érzékeink, sorsunk s az értelem vívtak, ölelkeztek, húsunkba téptek, bőrünk agyunk, tudatunk részegen habzsolta, tervezte is azt, mit érzett.
Forrás: részlet a Felcserélt szenvedélyek című versből
Nem elég álmodozni. Egy nagy-nagy álom kell! Nem elég megérezni, de felismerni kell! Nem elég sejteni, hogy milyen kor jön el; jövőnket – tudni kell! Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! Nem elég jóra vágyni: a jót akarni kell! És nem elég akarni: de tenni, tenni kell! A jószándék kevés! Több kell: – az értelem! Mit ér a hűvös ész?! Több kell: – az érzelem! Ám nemcsak holmi érzés, de seb és szenvedély, keresni, hogy miért élj, szeress, szenvedj, remélj! Nem elég – a Világért! Több kell: – a nemzetért! Nem elég – a Hazáért! Több kell most: – népedért! Nem elég – Igazságért! – Küzdj azok igazáért, kiké a szabadság rég, csak nem látják még, hogy nem elég! Még nem elég!
Részlet a Még nem elég! című versből
A csend tükör, s hiába nézem, nélküled nem látom már önmagam. Szép szomorúságod érett, egészen tökéletes lett és hiánytalan. Ne hagyj magamra, félek attól, mi véled együtt élve múlt már, s még jobban attól, ami jönne tenélküled, ha másfelé indulnál. Egyszerre kétfelől rohan rám a büntető idő, a véled átsírt győzelem, s a nélküled rideg jövő.
Részlet a Te vagy című versből
Mikor a legforróbban élek, legjobban gyilkolom magam, s a legéltetőbb szenvedélyek átölelnek halálosan. Mert nincs határa semminek, a van, a nincs fojtva ölelik egymást; ha dobban a szíved, mindig meg is hal egy kicsit. A van, a nincs két végű hinta, és lengő hinta minden itt: – ez mélybe dönt, szállni tanítva, az zuhantat, míg felröpít. Ha öröm hív – már vár a kín, – a hinta egyre fel le száll, ha égben vagy, lenn pokol int, s ha mélyben – fentről fénysugár.
Részlet a Százezer út című versből
Ha itt nem találsz, keress meg ott. Újra kell kezdeni mindent, minden szót újra kimondani. Újra kezdeni minden ölelést, minden szerelmet újra kibontani.
Részlet a Ha itt nem találsz című versből