magyar költő, író, ügyvéd
(1800. 12. 01. – 1855. 11. 19.)
Minden szónak kezdetében szép neved ragyog; Ott van minden kis vonásnál s rám felmosolyog. Zaj, tolongás nem segíthet: Képed benne van; A magány sem: képed ott is üldöz untalan. Ah nem tudlak elkerülni, mert szívemben vagy; S szép, mint hajnal szép világa, de – kegyetlen vagy.
Forrás: Részlet A szerelmes című versből
Éj vagyok, te csillag, fényes és hideg, én setét a bútól s vágy miatt beteg. Általad homályom fájva összereng, míg fölötte arcod istensége leng. Szép sugáraidtól el nem alhatom, mégis éber kínnal hozzád álmodom;
Forrás: Részlet az Éj és csillag című versből
Áldás vagy átok vár e válaszért: Határozz, és kimondtad sorsodat.
Forrás: Részlet Az úri hölgyhöz című versből
Úgy áldjon meg isten neved napján, hogy beérhesd vele minden órán. Legyen élted, mint a virágos fa: Remény s öröm virágozzék rajta. Mely sok szívnek keserű gyötrelem, legyen neked édes a szerelem. Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd, ki jobban szeressen, mint te szereted őt. Bánat, ha ér, legyen az rövid éj, s utána hosszú boldog nap a kéj. S bárhova visz tőlünk a szerencse, lépésidet emlékünk kövesse.
Forrás: Részlet a Névnapra című versből
Szép tündérvilág, mi kár, hogy álom, gyermeknek való! Ébredj föl, vagy ha még álmodni jobb, menj, álmodd vissza, amit álmodál, mert a valóság csalt remény.
Forrás: Csongor és Tünde (2. felvonás)
A gyűlöletnél jobb a tett, kezdjünk egy újabb életet. Legyen minden magyar utód különb ember, mint apja volt. Ily áldozat mindig szabad. Mert még neked virulnod kell, o hon, vagy szégyen rögzik minden fiadon.
Forrás: Részlet a Jóslat című versből
Szólj, gondolj, tégy jót s minden szó, gondolat és tett tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád.
Emlékkönyvbe
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk; Amennyit a szív felfoghat magába, sajátunknak csak annyit mondhatunk.
A merengőhöz
Szeretve tísztelt jó mamám kivánatom neved napján ez, hozzád és üdvözletem: Hogy tégedet a Jó Isten számos évekig éltessen, minden javával szeressen. Kedves jó apám karja közt tölcsed élted napit öröm közt, mely örömidnek gyöngyei legyünk mi jó gyermekeid.
Szeretve tísztelt jó mamám…
Mit mondjak, mit ne mondjak? Mind hasztalan! Te mégy s egy örömünknek már vége van. Szelíd szép arcaidra nem nézhetünk, és fájni fog, ha rád – csak Emlékezünk.
Búcsú
1838. november 4. előtt