Idézetek a szomorú szerelemről

Szomorú szerelemmel kapcsolatos idézetek gyűjteménye. Böngészd kedvedre az oldalakon található, szomorú szerelemről szóló idézeteket és bölcs gondolatokat!

– Nem nevetek! – sírtam. – És kérlek, te se nevess, de azt hiszem, azért olyan nehéz túltennem magam ezen a pasin, mert komolyan azt hittem, hogy ő a lelki társam. – Valószínűleg az is volt. Csak az a baj, hogy nem fogtad fel, mit is jelent ez a szó. Az emberek azt hiszik, hogy a lelki társuk tökéletesen illik hozzájuk. De az igazi lelki társ az nem más, mint egy tükör, aki megmutatja, mi az, ami téged visszatart. Ő az, aki felhívja a figyelmedet önmagadra, hogy végre megváltoztathasd az életed. Az igazi lelki társ valószínűleg a legfontosabb személy, akivel csak összehoz az élet, mert ő az, aki ledönti a saját magad emelte falakat, és életre pofoz. De hogy örökre vele maradj? Á! Az túl fájdalmas lenne. A lelki társak csak annyi időre tűnnek fel az életedben, amíg rá nem világítanak a személyiséged egy újabb árnyoldalára, aztán eltűnnek.

Forrás: Ízek, imák, szerelmek

–

Fájó, nehéz az olyan szerelem, amit nemcsak a nyers élvezet éltet: melynek kevés, ha a test meztelen, s fogasra dobva kinn marad a lélek. Érzékeink, sorsunk s az értelem vívtak, ölelkeztek, húsunkba téptek, bőrünk agyunk, tudatunk részegen habzsolta, tervezte is azt, mit érzett.

Forrás: részlet a Felcserélt szenvedélyek című versből

–

Tudom és érzem, hogy szeretsz: Próbáid áldott oltó-kése bennem Téged szolgál, mert míg szívembe metsz, új szépséget teremni sebez engem. Összeszorítom ajkam, ha nehéz a kín, mert tudom, tied az én harcom, és győztes távolokba néz könnyekkel szépült, orcád-fényű arcom.

Forrás: részlet az Isten oltó-kése című versből

–

Jó volna most is kívül állni, de ezt is meg kellett próbálni. Ha sohase szerettél volna, az ajkam egy panaszt se szólna. Ha sose csókoltalak volna, a szívem most is nyugodt volna. Jó volna tőled elmaradni, jó volna innen elutazni. Jó volna rád nevetve nézni, a legjobb volna rád se nézni.

Forrás: részlet a Jó volna most is kívűl állni… című versből

–

Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. Amikor egy ablak vagy egy asztal törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap. De a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki. (…) Hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról. Ha ad is hangot, az a belső hang. Üvölt, de nem hallja más, csak te. Olyan hangosan, hogy belecsendül a füled, hogy megfájdul a fejed. Fel-alá csapkod a mellkasodban, mint egy fogságba esett hatalmas fehér cápa, ordít, mint egy kölykétől megfosztott anyamedve. Így néz ki, így hangzik, csapkodó, rettegő, csapdába esett vadállat, ordít érzelmei rabjaként. Ez van a szerelemmel – senki sem érinthetetlen. Annyira vad és annyira nyers, mint amikor a nyílt sebet tengervízbe mártják. De amikor eltörik, mégis hallgat. Te csak ordítasz tovább odabenn, de senki se hallja.

Forrás: Bárcsak láthatnál

–

Gyere, s valld be, hogy nem szeretsz, úgy elhiszem, hogy rég szerettél. S ha érzem már, hogy elmehetsz, majd megtudom, hogy itt lehettél. Enyém leszel: enyém a kincsem, mihelyt kezem közül kifolyt. Valószínű, hogy semmi sincsen, és csakis az van, ami volt. Valószínű, hogy nem vagyunk, s valahol messze régen éltünk.

Forrás: részlet Az emlék című versből

–

Nem akartál meghallgatni, míg az ablak ragyogott, most már látod, meghallgathatsz, befedték az ablakot. Nem akartál meghallgatni pedig vággyal hitt a kéj, most már látod, meghallgathatsz, itt a hűvös, itt az éj. Nem akartál meghallgatni. Láttad, hogy a vérem ég, most már látod, meghallgathatsz, mert a szívem csupa jég.

Forrás: részlet a Nem akartál meghallgatni… című versből

–