Szomorúsággal kapcsolatos idézetek gyűjteménye. Böngészd kedvedre az oldalakon található, szomorúságról szóló idézeteket és bölcs gondolatokat!
Valahányszor kikívánkozott belőle a sírás, visszafojtotta könnyeit, hogy aztán éjjel kitárulkozó őszinteséggel suttogja el bánatát a holdfénynek, olyankor a sós cseppek lassan elkacskaringóztak az ajkáig, ő lenyalogatta és szipogott. Határozottan hitt benne, hogy odafent létezik az igazság, a hold az. (…) Ő az, aki meghallgatja és megérti.
Forrás: Váróterem
Azt, amit más őrülten hajszol egy hosszú, kínos életen, a kétség átkos órájában a sors megadta én nekem. Nem a nyugalmat. Az én lelkem megölné a csend, nyugalom. Csak egy intést, biztatást vártam, ha zokogásba fúl dalom, szívemből ömlő, bús dalom.
Forrás: részlet a Válasz című versből
Ne sírj befelé, mert azok a könnyeid méreggé válnak! Ne sajnálgasd, ne gyűlöld magad! Ne pocsékold nagy erődet, azt másra kéne fordítanod!
Forrás: Sárkánykönny
A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él.
Forrás: A békés harcos útja
Engem is mindig aranyos kedvűnek ismertek, de csak az én jó Istenem tudná megmondani, mennyi éccakai sírásba kerül a, hogy nappal mindig nevessen az ember szeme.
Forrás: Égi madár
Komor az élet az olyan házban, mely üresnek látszik, mert örökre eltűnt belőle valaki, akit annyira megszoktunk, és ha kezünkbe akad a halott valamilyen kedves holmija, mindig friss fájdalommal telnek meg napjaink. Egy-egy emlék érinti minduntalan szívünket s megsebzi.
Forrás: Egy asszony élete
Fáradt arcom szelíden tüzesítette a fény, s szemlehunyva a szokott utazásra vártam én, arra, mikor – halk hajó titokzatos tengeren – fekvőszékem útrakél, s lázam sodrán ring velem felelőtlen, gyönyörű fantázia-tájakig, ahol romló életem némely bús álma lakik: Mindaz, ami sohse lesz, mindaz, ami sohse volt – Így indultam ma is el, hunyt szemekkel, mint a holt.
Forrás: részlet az Elejtetted a napot című versből
Tudom és érzem, hogy szeretsz: Próbáid áldott oltó-kése bennem Téged szolgál, mert míg szívembe metsz, új szépséget teremni sebez engem. Összeszorítom ajkam, ha nehéz a kín, mert tudom, tied az én harcom, és győztes távolokba néz könnyekkel szépült, orcád-fényű arcom.
Forrás: részlet az Isten oltó-kése című versből
Mindig a jók mentek el, akik nem féltek mosolyogni, akik nem féltek szeretni.
Forrás: Bárcsak láthatnál
Szomorúság és vidámság gyakran együtt jár.
Miscentur tristitia laetis.
Jól tudom már: gyöngylelet: síkos a gyöngy, sebes a bánat, mielőtt elvesztettelek ó, édesem, sírok utánad.
Forrás: részlet a Gyöngylelet című versből
Boldog vagyok, mint senki más, és mégis kedvem volna sírni, mert jól tudom: virágnyílás: egyszerből a sohába nyílni.
Forrás: részlet a Gyöngylelet című versből
A boldogtalanok végső öröme a hallgatás; eszébe ne jusson elárulni, bárkinek is, ha fáj valamije, mert a kíváncsiság úgy habzsolja könnyeinket, mint a szarvas vérét a legyek.
Forrás: A három testőr
Én annyit sírtam már, ó, de unom! Kimarta szívem a könny, mint vén, erezett, rossz régi rezet zöld rozsda, lusta közöny. Ott sírtam, hol senki se látott, piszkos, züllött helyeken, mert gyűlölöm én a gyáva pityergést, utálom s émelyedem.
Részlet a Halott című versből
Kacagni nehéz, sírni könnyebb: Mikor én nagyokat kacagok, dermedten menekülnek szívembe vissza a könnyek. Víz-könnyekkel gyászolnak mások, az én könnyeim már szárazok, bolond és furcsa könnyek: Vad, nyugtalan kacagások.
Forrás: Részlet a Kacagás és sírás című versből