Idézetek a természetről

Természettel kapcsolatos idézetek gyűjteménye. Böngészd kedvedre az oldalakon található, természetről szóló idézeteket és bölcs gondolatokat!

Az erdő a határtalan kedvesség és jóakarat sajátos szervezete, amely semmit sem igényel a létezéséhez, de védelmet ad minden lény számára. Árnyat kínál még a favágónak is, aki elpusztítja.

–

Amikor kislány voltam, valóban komolyan azt hittem, hogy a fák meg a virágok ugyanolyan lények, mint a madarak, vagy az emberek. Hogy gondolkozni tudnak, és beszélgetni is szoktak egymással. És hallanánk is, hogy mit beszélnek, ha igazán megpróbálnánk. Csak el kéne távolítani a fejünkből minden egyéb hangot, egészen csöndben kéne maradni, és nagyon erősen figyelni. Néha még most is azt hiszem. Csak soha nem tudunk elég csöndben lenni…

Forrás: Hidegvérrel

–

A természetrajz azt tanítja, hogy a hattyú csak egy fenséges kacsa. Ha a földre lép, ez ki is derül róla. Ezért kell neki a tó tükrén maradni, büszkén úszni, díszesnek lenni a néma fehér méltóságtól. Madárnak lenni és nem repülni. Egy dalt tudni, de mindhalálig el nem énekelni.

Forrás: Színművek

–

A természet semmit sem tesz feleslegesen. Nem szűkölködik a szükséges dolgokban, s nem bővelkedik a feleslegesekben.

Natura nihil facit frustra, non deficit in necessariis, nec abundat in superfluis.

–

Az olyan dolgokat sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a természet alkotásainak még a ráadásaiban is van valami vonzó báj. Így a kenyér egyes részei sütés közben megrepedeznek, s az ilyen repedések, bár bizonyos módon a pékmester szándéka nélkül valók, valahogyan jól festenek ott, sőt az étvágyat is ingerlik. Így a füge is meghasad, ha érett. A fán rajta hagyott érett olajbogyónak valami különös szépséget ad, hogy közel van az erjedéshez. A fejjel földre húzó kalász, az oroszlán haragos pillantása, a vadkan szájából ömlő hab, s más effélék, ha önmagukban nézzük, messze vannak a széptől, de mint a természet alkotásainak járulékai, vonzóak, szépek.

Forrás: Elmélkedések

–

Húzd ki magad, Kétlábú Majom! Bár a cápák legyőznek téged úszásban, a gepárdok futásban, a sarlósfecskék repülésben, a csuklyásmajmok ügyesebben másznak, az elefántok erősebbek, a mamutfenyők jóval túlélnek téged, mégis nálad a legnagyobb kincs: az, hogy megérted azt a kegyetlen folyamatot, amelynek létedet köszönheted.

Forrás: Az ördög káplánja

–

Kicsi, gyere velem rózsát szedni, amíg el nem megy a nyár! Addig kell az ilyet elvégezni, míg virul a határ. Kicsi, gyere fel a hegy csúcsára, arra repül a madár. Addig szeretnék a csúcsig jutni, míg van napsugár. Távolból jön a felhő, meglátod, utolér, fehérre festi a zöld mezőt, hóval a téli szél.

Forrás: részlet a Kicsi, gyere velem rózsát szedni című dalból

Dalszerző: Gábor S. Pál és Szenes Iván

A dal Cserháti Zsuzsa előadásában vált ismerté.

–

Itt van az ősz, itt van újra, s szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból szeretem? De szeretem. Kiülök a dombtetőre, innen nézek szerteszét, s hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét. Mosolyogva néz a földre a szelíd nap sugara, mint elalvó gyermekére néz a szerető anya. És valóban ősszel a föld csak elalszik, nem hal meg; Szeméből is látszik, hogy csak álmos ő, de nem beteg. Levetette szép ruháit, csendesen levetkezett; Majd felöltözik, ha virrad reggele, a kikelet. Aludjál hát, szép természet, csak aludjál reggelig, s álmodj olyakat, amikben legnagyobb kedved telik.

Forrás: Részlet az Itt van az ősz, itt van újra… című versből (Erdőd, 1848. nov. 17-20.)

–