Ünnepekkel kapcsolatos idézetek

S kacsintok mégis én, mert tudom, minden hiába, nem vénülünk mi már, mert ügyetlen volt a bába, megnyomta egy kényeske helyen akkor fejünk s ez felment minket attól, hogy felnőttek legyünk s bár minden évvel munkád tudósi becse nő, én mégis így köszöntlek: szerbusz, te csecsemő!

Hiába lépdelsz egyre…

Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő fondor magányt s a mindenséget.

Óda

Hiszek benne, hogy úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt – meglepetéssel és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy mellettem vannak, s megosztozunk a szeretet nevű valamin, amiről ugyan sokat beszélünk, de kevésbé értjük.

Ballag már az esztendő, vissza-visszanézve, nyomában az öccse jő, vígan fütyörészve. […] Lépegetnek szótlanul s mikor éjfél eljő, férfiasan kezet fog Múlttal a Jövendő.

Ballag már

Természete az már az emberfiának, minden jót kívánni felebarátjának; Vagy ha nem is mindég – egyszer esztendőben, ha érzelme nem fér a teli bendőben. Azért találták fel, – emeljünk kalapot! – Régi bölcs atyáink hajdan a névnapot: Másképp a szeretet közülünk kihalna; Másképp a halandó, nem lévén alkalma, sohasem óhajtaná embertársa javát, – És akkor az élet nem érne egy kovát.

Köszöntő vers

Senkinek sem kötelessége, hogy nagy ember legyen, már az is nagyon szép, ha valaki ember tud lenni.

Mikor felidézzük a régi karácsonyokat, rájövünk, hogy kis apróságok – nem a nagy csodák – adják a legbensőségesebb boldogságot.

Vannak nők, akik állandóan szolgálnak: egy férfit, egy családot, egy zárdát, egy gyermeket szolgálnak. Ezek a nők csendesek. Mindazt, ami az életben nélkülözhetetlen, amit “valakinek el kell végezni”, ők végzik. Munkájuk zajtalan. Nem alakítanak egyesületeket: pelenkát mosnak, vagy a szárítókamrában, forró levegőben vasalnak, augusztusban, amikor a bőr kipállik, a gyümölcs aszalt lesz a fákon, a kutyák az ágy alá bújnak.

Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék.

Forrás: Két nyárfa

Karácsony csenget a szörnyű télben alig hallom csengését. Sárga arcokat látok a hóverésben s koldus kezeket reszketni, ujjaikon kékül gyűrűk nyoma, s torkomat fojtja az ünnepek kalácsa. Nézd ezt a kort, amelynek legnagyobb s elérhetetlen éden-álma, hogy enni legyen kinek-kinek elég!

A felnőtt karácsony

Ej haj gyöngy a nap. Gyöngyfüzér az év: minden nap egy névnap, minden gyöngy egy név.

Otthon leszek karácsonyra, számíthatsz rám. Kérlek, legyen hó és fagyöngy és ajándékok a fa alatt. A szenteste megtalál engem ahol a szeretet fénye ragyog. Otthon leszek karácsonyra, ha csak álmaimban is.

I’ll be home for Christmas, You can count on me. Please have snow and mistletoe and presents under the tree. Christmas Eve will find me where the love-light gleams. I’ll be home for Christmas if only in my dreams.

I’ll Be Home for Christmas

Hozzád vagyok kötve, ragasztva, forrasztva, feloldhatatlanul, széttéphetetlenül. És ez a szerelem, ami bennem él, független mindentől, mindentől, amit te teszel; ez van, létezik és él, és nem fog megszűnni, nem fog elmúlni, mert hatalmas, örök és csodálatos, mint a világ.

Valaki egy széket tolt oda, és ő leült a székre. És arra gondolt: le kellene festeni mamikát. És arra gondolt: lefestettem az életben száz és száz asszonyt, de mamikát soha. Miért? Miért, hogy éppen a legkedvesebbet, a legszebbet nem? Miért? Az ember annyi mindenre gondol az életben, csak arra nem, ami fontos. Az ember képeket fest, mindenről, mindenkiről, csak éppen arról nem, aki a legtöbb, aki a legfontosabb, aki a legszebb. Miért?

Bár a karácsony soha nem fialt nekem egyetlen fikarcnyi aranyat vagy ezüstöt sem, azért mégis úgy hiszem, hogy a javamra vált, mindig javamra fog válni.