Valentin-napi idézetek

Epesztő, forró, balga láz égető lángja sorvaszt érted, egy csókodért mindent od’adnék egy csókodért nem kell az élet!

Forrás: részlet az Egy csókodért című versből

Nélküled, mint az olló egy fele - van árvább ennél? Suta a sorsom: hogy vágjak vele? Mit kezdenék, ha nem szeretnél? Csak párban, mint a láb, úgy mehetek tovább!

Forrás: részlet a Nélküled című versből

Legigazibb vágyam, hogy sose hagyjalak el, hogy veled végre magammá lehessek, és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek. Csak szeretlek.

Forrás: részlet a Fogadalom című versből

Szeretlek. Ha akarom, ha nem. Nem én döntök. De ha dönthetnék, akkor is akarnám. Mert nem elég a langymeleg, nem elég az éppenhogy, nem elég a félpohár, nem elég a tizenkilenc. Nem elég a másolat, sem az utánzat, vagy a majdnem olyan. Nem azért, mert én így akarom. A szél sem tehet arról, hogy fákat dönt, a tenger sem, hogy hullámokat vet, a Nap sem arról, hogy perzsel. A madár sem tehet arról, hogy dalolnia kell, a virág sem arról, hogy nyílik és illatozik. És a szív sem tehet arról, hogy egy napon szerelem nyílik benne. Az enyémben. Irántad. Nem tehetek róla. Nem tehetek rólad.

Forrás: Angyaltoll

Nem csupán szeretlek: szeretem, ahogy te szeretsz engem.

Mellettem ébredő, mellettem alvó, szívemre hajló jó nyugalom vagy, csöndesen dobogó, szépszavú forrás, kezdő sikoltás, szárnyas lehelet, lélekkel szálldosó, árnyékban éles fény vagy és ékes árnyék a fényben.

Forrás: részlet a Himnusz című versből

Lelkem kiszikkadt mezején pár szál virágot keresek annak ki lelkem lelke és minden virágnál kedvesebb.

Forrás: részlet a Lelkem kiszikkadt mezején… című versből

Mert tudom, hogy tudod, szeretlek, s tudod, hogy tudom, szeretsz, már nem a csillagok közt kereslek, de ott, ahol lehetsz, (…) egyetlen csodámnak tartom, hogy szeretlek és szeretsz.

Forrás: részlet az Ó-újévi vers című versből

Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat. A rémülettől görcsösen szeretlek. Elsorolom, hányféle iszonyat vár rám és rád, már arcunkba merednek. (…) Hét esztendeje szeretlek, szerelmem, fordíts egyet a Göncöl-szekeren, szólj a világnak, mondd, hogy lehetetlen – s maradj velem.

Forrás: részlet a Félelem című versből

Titkok illata fénylett hajadban s béke égi csendje, és jó volt élni, mint ahogy soha, s a fényt szemem beitta a szívembe: Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te, vagy áldott csipkebokor drága tested, melyben egy isten szállt a földre le, s lombjából felém az ő lelke reszket? Igézve álltam, soká, csöndesen, és percek mentek, ezredévek jöttek – egyszerre csak megfogtad a kezem, s alélt pilláim lassan felvetődtek, és éreztem: szívembe visszatér és zuhogó, mély zenével ered meg, mint zsibbadt erek útjain a vér, a földi érzés: mennyire szeretlek!

Forrás: részlet az Esti sugárkoszorú című versből

Ez világ sem kell már nékem nálad nélkül, szép szerelmem, ki állasz most énmellettem; Egészséggel, édes lelkem! Én bús szívem vidámsága, lelkem édes kívánsága, te vagy minden boldogsága, véled Isten áldomása. Én drágalátos palotám, jó illatú, piros rózsám, gyönyörű szép kis violám.

Forrás: részlet a Hogy Júliára talála, így köszöne néki című versből

Szeretlek szívemmel, szeretlek lelkemmel, szeretlek ábrándos őrült szerelemmel!… És ha mindezért jár díj avagy dicséret, nem engem illet az, egyedül csak téged, a dicséretet és díjat te érdemled… Mert tőled tanultam én e nagy szerelmet!

Forrás: Részlet a Szeretlek, kedvesem! című versből (Debrecen, 1848. november)

Dicsőült arccal nézem az időket, nem félve, hogy majd vészük eltemet, mert bármily sors és bárhová sodorjon: velem lesz mindig a te szellemed. Érzem ragyogó szárnya lendülését, ahogy megérint, rám hull, elborít, és látom, ahogy glóriába vonja tavaszom egét, éltem álmait! Nem, nem akarom tudni, hogy ki voltam és mivé lettem volna nélküled! Amit vesztettem s szenvedtem: csekélység! Csak hogy téged, téged megnyertelek! Most már jöhet az idők zivatarja és reánk törhet, zúghat irigy vésze: egymást ölelve, mosolyogjuk mérgét s virágot szórunk haragos szemébe.

Részelt a Ragyogó napokban című versből

Szívem szeret, gondolám, mert Téged látlak szüntelen, álmom csak rólad szövődik, ébren csak te vagy velem.

Részelt a Dal a hétköznapokról című versből

Amíg nem találtál rám, halott voltam, bár lélegeztem. Világtalan voltam, bár láttam. Aztán eljöttél, és megsebzett lelkemet életre keltetted.

Megsebzett szerető